Tarany bemutatása és története
Községünk Dél-Somogyban, Nagyatádtól 8 km-re, dél-nyugatra található. Lakosainak száma az utóbbi 15 évben 1200 fő körül alakult. Az itt élők ősei vend nemzetiségűek voltak, akik a Muravidékről települtek Taranyba az 1600-as évek második felében. A települést értékes és gyönyörű erdő veszi körül, melynek vadállománya is kimagasló minőségű.
Tarany települést az írások először a XVI. század idején említik a vránai perjelség birtokaként, majd később Török Bálint és Turnetti Herkules Lajos, majd azt követően az 1700-as évek közepétől a Festetics család birtokához tartozott. A jelenlegi falu elődjeként a mostani helyétől 2 km-re északra Péterfalu néven jelölték, melyet a törökök felégettek, és később a jelenlegi helyén épült újjá. Nevét állítólag az egyik magaslaton álló figyelőtoronyról kapta.
A katolikus vallású település temploma 1762-63-ban épült gróf Festetics Kristóf elrendelése alapján. A műemlék jellegű barokk stílusban épült templom oltárképét Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel. A templom freskóit Dorfmeister István festette az építést követően.
A második világháború idején a templomtornyot a falut átszelő Rinya-patak hídjaival együtt a németek felrobbantották, melyet jóval később a falu lakosainak összefogásával újjáépítették, csak a toronyóra hiányzik belőle, mint ahogy a korabeli fotókon is látható. 1999-ben új freskók készültek az orgona fölé, melyet Keller József készített.
1975-1990-ig Háromfa község székhellyel közigazgatásilag a “közös tanács” vezetése alatt állott, de gazdasági életét a helyi mezőgazdasági munkalehetőségek mellett Nagyatád város ipara határozta meg. A keresőképes lakosság nagy része a városba ingázott, az iparban talált munkalehetőséget kihasználva.
Községünk intézményei közül a napköziotthonos óvoda két csoporttal, az általános iskola alsó tagozattal működik. Az egészségügyi ellátást a helyi rendelőben jelenleg helyettesítő háziorvos biztosítja.
A családsegítő és gyermekjóléti feladatok kistérségi társulásban Kutas székhellyel kerülnek ellátásra.
Mindenképpen említést érdemel a “szőlőhegy” és a taranyi buncekként emlegetett szőlőfajta, a belőle és egyéb szőlőfajtákból készült borok a táj borversenyein is elismerést érdemeltek ki a gondos és hozzáértő gazdáknak köszönhetően. A mintegy 300 présház a régi és az új építési stílust ötvözik. A taranyi szőlősgazdák szívesen járnak ki dolgozni és pihenni a településtől mintegy 2-3 km-re lévő birtokra.